pásztorkutyák

Egy általam sűrűn látogatott internetes forumban olvastam ezt a bejegyzést, amely annyira megtetszett nekem, hogy elkértem a szerzőjétől.
Bartha László és Veszeli Péter pásztorkutyások követték el.
Úgy gondoltam ide is befér.

A pásztorkutyák több körzetre osztják a környező területet, és ezt különböző intenzitással védik, plusz sok minden függ a falkában betöltött helyüktől, és a falka mindenkori állapotától. A legszűkebb terület a szálláshely területe (nálunk esztenának mondják). Ezt védik a legerősebben. Ha itt kapnak el idegen embert, azonnal megtámadják lerántják és életveszélyesen "megmocskolják". Kanjaimtól származó teljes falkát sikerült így meglepnem a déli fejésnél. Jól ismertek, hiszen én oltottam, féregtelenítettem és látogattam őket rendszeresen. De amint hirtelen észrevettek egy mozgó alakot, azonnal megtámadtak, teljes erőmből csapkodtam botommal, még is majd lehúztak, az odarohanó pásztorok verték szét őket. Utána, ahogy felismertek a kutyák, gond nélkül megsimogattam őket. Ezek a kutyák egy semleges sportpályán simán megbuknának örző-védő gyakorlatból, ahogy apjuk is.

(Ha viszont valaki a kutyák számára ismerős emberrel érkezik erre a kritikus területre, akkor nem támadják meg csak szemmel tartják.)

A következő körzet a szálláshely tágabb környezete. Ha itt veszik észre az idegen embert azonnal ráfutnak, szorosan körbeveszik, de nem fogják meg ha az illető megáll, bár a falkában alúl lévők megpróbálhatják hátúlról megcsípni az embert. Nagyon kell figyelni, mert elég egy rossz mozdulat, és a felnőtt kanok is támadásba lendülhetnek.

A harmadik körzet a legelőút és környéke. Ezt a nyájat kísérve naponta bejárják, megjelölik. Ha itt találkoznak idegennel azonnal elébe mennek, de inkább csak a nyájtól tartják távol, nem éles a helyzet.

A negyedik körzet a legelő váltó út. Ezen ritkán járnak, egy szezonban 1-2 szer. Ismerik de nem érzik magukénak, nem érzik a jeleiket. Itt majdnem közömbösek az emberrel, még akkor is ha közel megy a nyájhoz. Szemmel tartják de ennyi.

Az ötödik körzet a teljesen idegen terület. Ilyenen ritkán járnak saját akaratukból, leginkább kanok egyedül szuka után koslatva. Itt teljesen közömbösek az emberrel, sőt ha lehet kitérnek előle.

Tehát a pásztorkutya ritkán van nem saját területén, hisz saját területe több 10 négyzetkilométer. Ha nem ott van, az többnyire magán akció eredménye, semmi haszna hogy ott keménykedjen. A sport és őrző-védő kutyázás viszont ezt várná el. A védő ösztön és a territoriális ösztön kibogozhatatlanul össze van fonódva, és egymást erősítik. Ha az egyik kikapcsolódik (territórium) a másik meggyengül. Ezért olyan fontos a zsákmány ösztön a sport és őrző-védő kutyázásban. Helyettesíteni kell az idegen területen egyébként természetesen és kívánatosan meggyengült védőösztönt. A zsákmány ösztön viszont egészen más tészta.

Egyrészt: A pásztorkutyákban nem véletlenül nem túl fejlett. Annak semmi értelme, hogy a szinte mindig éhes pásztorkutya folyton vadászgatni járjon a nyáj mellől, esetleg a nyáj állataira kezdjen vadászni.

Másrészt: A zsákmány szerzés nem követel erős idegrendszert és különösebb bátorságot. A legtöbb zsákmány nem veszélyes, amelyik valamelyest az, annál is kicsi a valószínűsége, hogy sebesülést okoz, na meg a vadászatból bármikor vissza lehet lépni az akció leállításával.

Itt két út kínálkozik: 1. Csak a zsákmányösztönre építenek, arra is szelektálnak. A sportkutyázásban ez bőven elég. A sportpályán a kutya nem kerül veszélyes helyzetbe.

2. A másik út hogy a zsákmány ösztönre építenek, de kitenyésztik a kutyákból a természetes és okos óvatosságot, a fölösleges kockázatvállalás kerülését, megemelik valamelyest a fájdalom küszöböt, de főként a dominanciát. Ez a recept adja a kőkemény őrző-védő kutyát, mint például az orosz kaukázusi, vagy egyes egyre ritkább rottweiler. De ez a keménység is látszólagos, csak a fegyvertelenül meglehetősen ártalmatlan és ma már nem túl bátor átlagember ellen hatékony, mert az ilyen kaukat, rotikat az igazi falka, és egyéb harcokban edződött valóban kemény pásztorkutyák könnyedén verik.

Tehát van egy teljesen látszólagos keménység, mint a sportkutyáknál, egy csak ember ellen hatékony, de territóriumtól és falkától eloldott keménység, mint az őrző-védő kutyáknál, és igazi de helyhez és/vagy falkához kötött keménység mint a jó pásztorkutyáknál.

És itt lehet rátérni a falkához kötött keménységre. Természetesen a saját területen is működnek a falka ösztönök, de a védelem szempontjából sokkal erősebbek a territoriális ösztönök. A magányos kutya is megvédi, ha meri, a saját területét. Az hogy a pásztorkutya hogyan viselkedik idegen területen falkában, főleg a rangsortól függ. Ha egy alárendelt kutya azt látja, hogy egy veszélyes szituációban a falkavezér tétlen vagy éppen kitér, akkor ő is követi példáját. Ha a falkavezér támadásba lendül, akkor ő is. Előfordul, hogy a falkavezért nem merik megtámadni, csak valamelyik gyengébb tagot a falkából. Olyankor az addig esetleg tétlen falkavezér támad, ha mer.

Az egy ember - egy kutya falkában nagyjából a következőképpen működik igazi bátor pásztorkutya esetében. Ha az ember a falkavezér, akkor a kutya nem támad addig ameddig az ember tétlen. Ezért téves az a felállás, amikor a falkavezér tétlenül fogja a pórázt, és várja, hogy az alárendelt kutya hárítsa a támadást. Ráadásul a falkavezér ilyenkor mindig szorong is valamelyest: vajon hogy fog teljesíteni pásztorkutyája? A kutya idegen területen van, látja a tétlenséget, érzi a szorongást, és meghátrál. Lehet, hogy világgá kergetné az összes többi kutyát a pályáról, amely vadul dolgozik a körön, de akkor és ott meghátrál. Mert pásztorkutya. Ugyanez a kutya, ha olyan emberrel van, akit szeret ugyan, de nem tisztel falkavezérként, mondjuk a falkavezér gyöngéd felesége, aki őt csak simogatja és eteti, sokkal jobban teljesít. Ugyanis ilyenkor ő a vezér, és tudja, hogy neki kell indítania az akciót és el is indítja.

Végül egy példa a saját praxisomból, hogy mennyire fontos mit tesz a falkavezér: Éjszaka sétálok a mezőn egy fiatal és egy idősebb kannal, amelyek lazán besétálnak ha kell 8-10 helyi pásztorkutyából álló falkába is. A hely ismerős nekik, de nem tartják magukénak, ritkán járunk arra. Egy krumpli föld mellett haladunk el, amikor észreveszem, hogy a sötétben emberek matatnak a földön, mellettük szekér, egyes lóval. Nyílván cigányok lopják a krumplit. Lehetnek vagy négyen-öten. A kutyák tanácstalanul figyelik őket és bevárnak. Változtatok egy kicsit a menetirányon, hogy ne zavarjam őket. Tehát kitérek, kutya szemmel. Ahogy elhaladunk, a cigányok leállnak, nem mozdulnak, a kutyáim láthatóan elbizonytalanodnak, mögöttem kullognak, hirtelen nagyon fáradtak lesznek. Elhaladunk. Megyünk tovább még vagy 2 km-t aztán visszafordulunk. Közben végig azon morfondírozom: Mi történt volna, ha megtámadnak a fickók? Mit tettek volna a kutyáim? Hagyták volna, hogy agyoncsapjanak?

Amikor visszaérünk a kritikus helyre, a cigányok még mindig ott vannak. A kutyák ugyanúgy elbizonytalanodnak és elfáradnak. Akkor jövök rá, hogy a tolvajok nem látták a kutyákat sem előbb sem most az út menti magas gyomtól, amikor beszólnak nekem: Hát te ki a f...z vagy? A morfondírozás okozta kétely a kutyáimban, meg az indulat hogy beszóltak nekem arra indít, hogy nagyon dühösen és hangosan én is megkérdezzem: És ti ki a f....k vagytok? De már a kérdés alatt határozottan elindultam feléjük. A két kutya azonnal előrejött mellém jobbról-balról, a farkukat felcsapták, és pont úgy néztek ki, mint amikor ellenséges kutya falkát közelítenek. A cigányok ekkor vették észre a kutyákat. Felugráltak a szekérre és elmenekültek. A fiatalabb kan még üldözte őket egy darabig.

Bartha László és Veszeli Péter pásztorkutyások írása-