Beltenyésztésről akkor beszélünk, amikor olyan kutyákat párosítunk egymással, amelyek rokonságban vannak egymással. Ilyenkor a párosításra kerülő egyedek génjei származásilag részben azonosak (identikusak).
Ismerünk:
- igen szoros,
- szoros és
- mérsékelt
rokontenyésztést.
Igen szoros rokontenyésztést folytatunk akkor, ha a szülőt ivadékával vagy az édes-, illetve féltestvéreket egymással párosítjuk.
Szoros rokontenyésztéskor a 3. és 4. rokonsági fokban lévő egyedeket párosítjuk (ilyen az unokatestvérek párosítása).
Mérsékelt rokontenyésztés ha az 5. és 6. rokoni fokban lévő egyedeket párosítjuk.
A beltenyésztéssel azt a célt kívánjuk elérni, hogy a rokonságban lévő állatok kiváló tulajdonságait az utódokbanegyöntetűen rögzítsük.
Sajnos, a rokontenyésztésnek lehetnek negatív hatásai is. Minden egyedben előfordul 3-4, ún. defektes gén is, amely a szervezet életképességét befolyásolja. Ezek a nemkívánatos gének - a rokoni párosítások révén - az utódokban, esetenként fokozott gyakorisággal kerülhetnek felszínre. Ez a jelenség az ún. beltenyésztéses leromlás előidézője. Mindezt úgy tapasztalhatjuk, hogy a szervezet elfinomodhat, a szaporodásbiológiai folyamatokban zavarok keletkezhetnek, súlyosabb esetekben torzképződmények keletkezhetnek. A beltenyésztés másik velejárója lehet, a rokontenyésztett állományok alkalmazkodóképességének csökkenése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése