A Hungária Kuvasz Klub klubnapja.
Egy kis év végi beszélgetésre gyűltek össze a kuvaszosok ezen a csípős decemberi délután. De az, hogy odakint csípős volt a levegő, a hangulatra ugyanez bent nem volt elmondható.
Annak ellenére, hogy nem vagyok tagja a kuvasz klubnak, meleg baráti fogadtatásban volt részem.
Azért mentem el, mert egyrészt sok ismerősöm van köztük, másrészt nagyon érdekelt, azaz előadás, amit Czéher György a Porta Carpathica alapító tagja és ügyvezetője tartott ennek klubdélutánnak a keretében.
De mielőtt megérkezett volna, először Pishoff Ferenc tartotta meg évértékelő beszédét az összegyűltek előtt.
Érdekes volt hallgatni, és figyelni, hogy a néhány évvel ezelőtti pangáshoz képest milyen változások mentek végbe a klub berkein belül. Mennyire tudtak megújulni, újra magukra találni.
Dicséretére váljék a tagoknak és a vezetőknek azaz őszintesége, ami egy idő óta jellemzi munkájukat.
Azt gondolom, hogy igen nagy hasznára lesz, vagy már van is, az általuk gondozott fajtára.
Mondhatom, hogy van, mert bíztató jelei már régóta láthatóak.
Megtudtam, hogy a klub tagsága örvendetes ütemben nő. Jelen állás szerint 111.-en vannak, és ez nem titok(!). és egyre több kuvaszt látni a kiállításon is.
Januártól pedig újabb tagokkal fognak bővülni.
Mi is ennek a titka?
Talán a fent említett őszinteségnek a kisugárzása az, ami megmozgatja az embereket a kuvasz iránt.
A klub elnöke Juhász József fogalmazta meg ezen a délután ezt. Ahhoz, hogy az elkezdett úton tovább tudjanak menni a legfontosabb bevallani önmagunk előtt, hogy mi az amit eddig nem jól csináltunk.
Sok tévhit kering magáról a kuvaszról az átlag emberben. Ezeket a tévhiteket kell a klubnak, a klubtagoknak minden erejükkel eloszlatni.
A vezetők, tenyésztők és az egyszerű kuvasz kedvelő hobbi kutyásoknak a kiállítások mellett meg egyszerre kell megmutatniuk a kuvasz használhatóságát, kezelhetőségét, családi kutya mivoltát minden erre alkalmas helyen.
Ezután egy nagyon érdekes és izgalmas előadást hallottunk a kaliba kutyákról. Annyi érdekes és új információhoz jutottam, hogy képtelen lennék mindent pontosan megosztani.
Bár már hallottam róla, mégis úgy éreztem órákig el tudnám hallgatni Chéher György „meséjét” a gyimesi pásztorokról és az általuk használt kutyákról.
A rengeteg érdekes és testközelből megélt történetekkel átszőtt beszámoló, sokkal hitelesebbnek, és nyugodtan mondhatom helyenként annyira sokkolóan hatott rám, hogy mire hazaértem telesen új kép alakult ki bennem a kutyázás lényegéről, és főleg a pásztor kutyák használatáról.
Be kell vallanom, ezen ismereteim eddig, sok-sok olyan tévhiten alapult, amit igen erősen sulykolnak az emberekbe. Egy olyan embertől hallani, aki testközelből élt meg helyzeteket, a már igen ritka, és Európában szinte egyedül álló ősi, pásztorkodással foglalkozó embereknél lakva tapasztalt meg egészen más, és sokkal hitelesebb is.
A végén a mikulás bá’ sem feledkezett meg a tisztelt egybegyűltekről, és mindenki megkapta a magáét, egy versike kíséretében.
Köszönöm a szervezőknek nagyon jól éreztem magam, és sok hasznos információval gyarapodva mentem haza!
1 megjegyzés:
Szia!
Köszi az élménybeszámolót!
Mit lehet mondani:olyan nekem,mintha azok az emberek nem is olyan messze a mi fajtánktól,a komondortól,egy közös ügyért,alázattal és a lehető legnagyobb szaktudással próbálnának tenni a klubjuk által gondozott fajtáért a kuvaszért.Nos,ebben viszont mi,és klubunk a Hungária Komondor Klub galaktikus távolságban van.Sajnos.
Okos ember mások hibájából tanul.Azt tudnám,az a sok öntelt,nagy tudású komondoros miért úgy álla a komondorhoz,hogy vagy ő akarja feltalálni a spanyolviaszt,vagy az ég világon semmit,de semmit nem akar,csak "el lenni" a komondorral ahelyett,hogy mindkettőjük csak,pusztán példát venne másokról és tanulna mások hibájából,hogy megelőzze,vagy minél gyorsabban orvosolja a komondor problémáit?
Emberek vagyunk.Emberek.A természet leggyengébb láncszeme...
Megjegyzés küldése