Már nagyon vártam, hogy eljöjjön az a nap mikor Bojtort be tudom hozni a vonalunkba.
Tudtam, h a múlthéten rosszul volt, de nem gondoltam komolyabbra, hiszen gazdái arról tájékoztattak, hogy voltak orvosnál, és a kezelés hatására jobban lett. Aztán jött az a bizonyos telefon.
Bojtor 21.-én reggel ismét rosszul lett, és útban az orvos felé, a kocsiban gazdája ölében örök álomra hajtotta a fejét.
Nyugodjon békében!
Bojtornak
Volt egyszer egy komondor:
Naphegyi Lafaty Bojtor.
Erős, szép és bátor,
Még ha rossz voltál is olykor.
Kölyöknek sem voltál semmi,
Nagyon tudtál cipőt csenni.
Reménykedve mondtuk:"Hátha,
Majd benő a feje lágya ! "
Később ahogy megismertünk,
Egyre jobban megkedveltünk.
Gyorsan és szépen fejlődtél,
Kicsit danki tinédzser lettél.
Eltartott ez egy darabig,
Úgy öt éves korodig.
Akkor megint megváltoztál,
Délceg lettél, megkomolyodtál.
Te voltál az udvar őre,
Családunk négylábú hőse.
Fohászkodtunk:" Legalább még pár évet élj!"
De eljött az időd s te elmentél.
Emelkedő mancsot most kitől kapok?
Kinek nyissuk meg a csapot?
Diófa alatt a délutáni napon
Puha hasát kinek vakargatom?
Hiányzik a hangod, hiányzik a szagod,
Elhalványul a falon lábnyomod.
A korlátot nem bontja tovább nyálad,
S az autóban sem nyomod vesémbe a lábad.
Egy élet kihunyt, de jön egy másik,
Dombrádi porban kiskomondor mászik.
Az üres udvar újra benépesül,
A házörzői posztra új kiskutya kerül.
Rövid élet, sok szép emlék.
Boldog voltál mert itt éltél.
Nagyon szeretünk Téged,
Örökké őrizzük emléked !
Vincze Zsófia
4 megjegyzés:
Borzasztóan sajnálom.Nyugodj békében Bojtor."Betyár"
Ilyenkor érzi az ember, milyen kicsi pont ő a terveivel, mennyire kell hozzá Isten akarata és áldása is, hogy teljesülhessen.
Nagyon sajnálom a kutyát is, a gazdáit, is és a füstbe ment terveket is. Soha nem tudhatjuk meg, hogy miyen veszteség érte magát a fajtát, a tenyésztsét.
Halálával egy dologra felhívta a figyelmet.Nyitott szemmel kell járni, és lépni időben kell, mert az az ami véges, amiről nem tudjuk mennyit kapunk belőle még.
Nyugodjék békében.
Kati
Gazdájának küldöm,nagy tisztelettel és együttérzéssel!
"Juhász Gyula:Az utolsó
Mint nyáj után a nyári est porában,
Míg vén harang üzen az ó toronyból,
Úgy baktat andalgó versek nyomában
Ez az utolsó, elfáradt komondor.
A nyáj betér a kiskapuk során,
Meleg szívek fogadják simogatva,
A hűvös éjben a szegény, sovány,
Beteg komondor szűköl csak. Siratja
A verőfényes delelő csodáit,
A délibábot, a nagy égi mester
Tündéri várát szivárványszinekkel.
Mindent, mi szép volt, boldog és derüs.
A nyáj pihen. A komondor ezüst
Tetők alatt az éjben mire vár itt?"
Kohári Pisti
Főleg a wesen-e miatt sajnálatos,h nem került be a tenyésztésbe.Amit olvashattunk róla,h milyen megközelíthetetlen a saját portáján,annyira semlegesen viselkedett semleges területen,ahogy kell egy komondornak!(Leszámítva azt,h azért látszott rajta,ahogy kapkodta a fejét,mennyire szokatlan neki a helyzet,h kerítésen kívülre vitték.De ettől nem lett agresszív!)Azért ezzel a tartással továbbra sem értek egyet...
Én az előzmények miatt nagyon féltem,h megharapja a bírónőt-ő nem t'om mennyit tudott a kutyáról,-de percekig tartotta az orrán a kezét,sőt összefogta az állkapcsait,miközben hosszan értékelte!(Én meg eleinte alig mertem odanézni!Gondoltam,h,na a köv pillanatban mindjárt megelégeli...)Azért ez kivételes bátorság egy ismeretlen k-val szemben,mikor a férfi bírók majd'mindig előre megkérdezik"harap-e",és megkérik a gazdát,h mutassa meg a fogait!Áo.professzor asszonynál találkoztam csak ilyen magabiztossággal,és hidegvérrel!
Mi vitte el ilyen hirtelen?
Megjegyzés küldése